XIX. századi klasszikusok
- László Nánási
- okt. 27.
- 2 perc olvasás
Frissítve: okt. 29.
A Tudós Társaságot arisztokraták alapították, születésénél írók, költők bábáskodtak, ami az első fél évszázadban meghatározta szellemiségét és a tagválasztást is. Az első akadémikus egy költő volt, Kisfaludy Károly, de az 1830. november 17-én megválasztott első 23 rendes tag között is szép számmal képviseltették magukat. A vidéki első rendes tag is költő volt, Berzsenyi Dániel, s mivel költészeti, szépírói osztálya nem volt a Tudós Társaságnak, a niklai remetét a filozófiai osztályba sorolták be. Székét 1833-ban Poétai Harmonistika című esztétikai dolgozatával, utolsó művével foglalta el. Berzsenyi halhatatlanságát azonban nem ennek a dolgozatának, hanem olyan verseinek köszönheti, mint például A közelítő tél vagy a Búcsúzás Kemenesaljától.
Bár Kazinczy Ferenc volt a nyelvújítás vezéralakja, 1830-ban mégsem a nyelvtudományi, hanem a történettudományi osztály tagjává választották meg, ami ellenérzést keltett benne. Kazinczy tagja volt az Akadémia alapszabályait és rendtartását kidolgozó bizottságnak is, és Teleki József, az említett bizottság elnöke 1831-ben a széphalmi mestert szerette volna az Akadémia titoknoki tisztségében látni, de végül Széchenyi jelöltjére, Döbrentei Gáborra esett a választás. Kazinczy megsértődött, és az Akadémiának nem volt lehetősége kiköszörülni a csorbát, mert fél év múlva a kolerajárványban elhunyt. Hatalmas kéziratos hagyatékát, kiterjedt levelezését 1868-ban vásárolta meg az Akadémia az örököseitől, s a mai napig a korszak irodalomtörténeti kutatásainak alapforrása. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvételéért Kazinczyt 1794-ben letartóztatták, halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott, és csaknem hét évig, 2387 napon át raboskodott különböző börtönökben, megfordult Kufstein várában is. Életének ezeket az éveit Fogságom naplója című művében örökítette meg.
1830-ban Kölcseyt a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjává választották. 1832. szeptember 8-án az Akadémia első közgyűlésén a nádor jelenlétében ő búcsúztatta az egy évvel korábban elhunyt Kazinczy Ferencet. Kazinczy-emlékbeszédével Kölcsey teremtette meg az akadémiai emlékbeszéd műfaját. Miután Döbrentei Gábor 1834-ben lemondott a titoknokságról, Kölcsey eljátszott a gondolattal, hogy megpályázza az állást, de végül elvetette a gondolatot, így Toldy Ferencre esett a választás, aki az Akadémia történetében a leghosszabb ideig, 26 évig töltötte be hivatalát. Kölcsey három év múlva 48 évesen elhunyt, halála hírére Wesselényi Miklósból jogosan szakadt ki a szállóigévé vált mondat: „Nem közénk való volt.”
Czuczor Gergely, a magyar nyelv nagyszótárának, a „Czuczor–Fogarasinak” az egyik szerzője sem csak nyelvész volt, hanem költő és bencés szerzetes is. 1848. december 21-én a Kossuth Hírlapjában jelent meg Riadó című költeménye, amiért hat év vasban letöltendő várfogságra ítélték. Teleki József, a Tudós Társaság elnökének közbenjárására büntetését enyhítették, „csak” három évet ült le, megfordult ott is, ahol Kazinczy raboskodott, Kufsteinban. 1851-ben szabadult, de a börtönévek alatt is engedélyezték neki, hogy a szótáron dolgozzon.
Csokonai Vitéz Mihályt az Akadémiához nem fűzhette kapcsolat, mert húsz évvel az alapítása előtt, 1805-ben elhunyt, de levelezésének számottevő része hozzánk került, olyan híres műveinek kéziratai is, mint a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, a Tempefői vagy a Dorottya.
